Megmutattam futásaim eredményét ultra maraton (és még sok futóverseny) győztesnek. Ránézett a távokra, amelyek az ő esetében bemelegítésre is kevés lenne, illetve a tempóra és pulzus értékekre, majd ennyit mondott:
- Jó úton haladsz...- na itt kihúztam magam - ,hogy abba hagyd a futás.
Döbbenet! Mi? Én nem!
Elmondta, amit a net-en már többször is olvastam, hogy pulzus kontroll-os edzést kell végezni. Türelmetlenül nem lehet eredményt elérni, csak kudarcot szerezni. A futáshoz, helyesebben a sérülés mentes fejlődéshez igen is sok türelem kell. Tanácsa az volt, hogy egy szűk - esetemben 132-138 - pulzus tartományba próbáljak futni és meglátom, hogy új távolságok nyílnak meg előttem, jelentős fáradság nélkül.
Hittem is meg nem is, hogy ez nálam beválhat, de tisztelem őt annyira, hogy este a futáshoz készülődve beállítottam az órámat a fenti tartományba.
Iszonyat küzdelem volt 140 alatti pulzussal "futni". A futóórám egyfolytában csipogott, hogy lassabban fussak. Rám sötétedett mire hazaértem. 1óra 2 percet futottam, 7.35 km hosszan és nem szakadt rólam a víz, tudtam beszélni, nem voltam kimerült! (na a sebességet ne nézd!)
Reggel rögtön megkerestem a
tanácsot adó ismerősöm, mutattam az eredményemet. Szerinte ezzel a módszerrel szép lassan fogok gyorsulni, gond nélküli 5 perc/km tempóig akár félmaratoni táv is felkerülhet a hosszútávú céljaim közé. Ezután már, ha a bűvös 5 alatti tempót szeretnék, már más edzések kellenek, de az nagyon-nagyon messze van. Addig is szépen lassan....
És hogy a nagy örömködés közben el ne felejtsem egy gondolat a Nike+ APP-ról: jó érzés, hogy a számok és diagramok között a Friends pont alatt nem nulla áll!