Első próbálkozás - házi félmaraton

Aki olvassa a megjegyzéseket is, annak nem újdonság, vasárnap megpróbálkoztam a bűvös 21 km-es távval.

Első próbálkozás

Volt benne minden. Az első 3km-en annyira fájt a lábam, bokám, sípcsontom, hogy a megálláson gondolkodtam, de szerencsére feloldódtak a fájdalmak és tényleg örömfutás következett. Nem hajtottam, kizárólag a táv teljesítése volt a célom. A futó útvonalamat úgy terveztem, hogy érintsek egy kis futópályát Kecskeméten, ami faháncsos. Két kört futottam a 635 méteres pályán, majd haladtam tovább Helvéciára haza felé. A faháncsos pályán szembesültem azzal, hogy milyen puha ez a futópálya, majd amikor kikanyarodtam róla, ráeszméltem inkább a beton a kemény, pedig úgy gondoltam remek a cipőm csillapítása.

A 18. kilométertől már vártam a végét, 20-ról 21-re pedig azt hittem sohasem fogja bemondani a fülembe a telefonom a bűvös "twenty one"-t.

2 óra 40 lett az időm, ami a budapesti rendezvényekre még kevés, máris van további inspirációm.
Futás után kb. 1 km-t sétáltam levezetés ként  és vastagon átkentem a lábamat lógéllel. Hétfőn még biztos ami biztos alapon délelőtt térdszorítót viseltem, zöldkagyló kapszulát sem felejtettem el bevenni, hál' Istennek sem izomláz, sem nagyobb térd fájdalmam nem volt (kicsi azért volt lépcsőzéskor).

Lassan egy éve kezdtem a futást. Mosolyogva nézem vissza a tavalyi 2013. márciusi 560m-t (nem elírás!) és a futáshoz tartozó lógó nyelvű hangulat figurát - az is én vagyok.

Eddig is felnéztem a maratoni távokat futókra, de megélve, hogy mennyire nem egyszerű egy félmaratoni táv leküzdése, őszinte tisztelettel tekintek rájuk!