Na fussunk neki újra

Ez a hetem nem pont úgy alakul futásilag, ahogy elterveztem. Az egészségemben is mutatkozott némi zavar és az időmet sem sikerült túl jól beosztani.
Hétvégére terveztem egy hosszú futást, pontosabban 21km-t, had szokjam :) .

Második nekifutás

Próbáltam beosztani az erőmet - ami azt jelenti, hogy nyugodtan futottam, nem az idő érdekelt, csak a táv. Úgy 16-17 km körül gondolatvilágomban felvetődött, hogy bírom én ezt legyen a 21 helyett 25! Talán psziché is közrejátszott, de 20 km után hirtelen rám tört a fáradtság, gyorsan meg is beszéltem magammal, hogy ez így nem lesz jó, kocogás a rövidebb úton haza. 22 km után még agyaltam, hogy egy utcával tovább futok és meglesz a 23 is, de nem éreztem már értelmét, és 22,39-nél hazaértem. Nem tudom hogyan nézhettem ki, mert a kutyám egyszerre örült nekem, ugyan akkor kissé hátrahúzódva, gyanakodva figyelte, ahogy bevánszorgok a lakásba.
A korábbi próbához képest javult kicsit az időm, igaz ez még kevés Budapesthez, de hát szeptemberig még van idő.
Azt gondoltam, hogy ma -hétfőn-  lábra sem fogok tudni állni, de szerencsére nincs izomlázam, csak a lépcsőzés nem megy igazán, viszont elmondhatatlanul jó érzés, hogy ekkora távot már le bírok kocogni.