Térdszalag húzódás gyors kezelése

Túledzés és a nyújtás elhanyagolása miatt sikerült a jobb térdemen egy szalaghúzódást elérnem. Persze mindenhol le van írva, hogy kell a nyújtás, de valahogy ezt sosem éreztem fontosnak, eddig is elvoltam nélküle, a profik meg nyújtsanak.
Eredmény:  pár nappal a  29. Wizz Air Budapest Félmaraton előtt be kellett adnom a BSI-nek a nevezés visszamondását (nagyon korrekt, hogy a befizetés nem veszik el, később felhasználhatom). Hiába a sok kocogott kilométer, elszúrtam.

Minden kudarcból azért tanul az ember. Most már tudom, hogy tényleg kell a nyújtás és megismertem egy természetes gyógymódot a húzódás kezelésére.

Ultrafutó kollégámnak panaszkodtam, hogy miképp jártam, mire ő azt mondta van egy gyors gyógymódja erre, de csak akkor árulja el, ha nem futok a gyógyulásom után, hanem pihenek 2-3 hetet és csak lassan kezdem újra terhelni a lábam.

A harmadik nap után már nincs!!!!! fájdalmam. Nehéz megállni, hogy az előszobában kérdőn néző futócipőmet ne vegyem észre, de hát megígértem. Esténként készítettem el a varázsszert, reggelig a lábamon ráért hatni. 4-5 napig kell ismételni, ha nem fáj akkor is.

Szóval recept a gyors gyógyulásra:
1., végy fekete nadálytő gyökeret (patika, bio bolt).

Nem is drága és egy zacskónyi bőven elég,
ha mégsem akkor ortopéd szakorvos kell

2., őröld/daráld lisztté az aprított gyökeret, egy adag kb. 2 evőkanálnyi legyen

before

after

3. az őrleményhez adj 2 teáskanálnyi étolajat és keverd el

oliva olajat választottam

amikor kész, olyan mint a vizes homok

4. forralj vizet és 2 evőkanálnyit adj hozzá, dolgozd össze és pihentesd 10-15 percet.

forró víz

akkor vagy készen,
ha ragadós, kissé kemény cuccot kaptál
(pont olyan, mint amit a kutya hagy a fűben :)

pihentetés

5. mehet a fájdalmas területre, majd fóliával betekerni és a végén még egy rugalmas fásli, vagy kötés, ami ott tudja tartani.

undorító, de használ!

fóliázás

kötés

Ennyi az egész.
Egészségedre!

Más tollával a sportról, futásról

Nem vagyok újságíró, nem is próbálkoztam soha hossza kifejteni egy-egy gondolatomat, mert nem tudom olyan szépen olvasmányosan megfogalmazni, mint akinek ez szakmája, vagy csak jobb fogalmazó. A félmaraton közeledtével van bennem bőven bizonytalanság. A kihagyásom óta nem tudom összeszedni magam, a korábbi teljesítményem árnyéka a jelenlegi.

Most alig egy hónappal a Wizzair Félmaraton előtt ott tartok, hogy 10km rendben lemegy, 15km-nél holtpont, nem megy tovább a futás, kiküzdök mégy egy-két kilométert, de önámítás ez a 17-18km edzéshossz. Nem tudom mi lesz.
Próbálok nem kapkodni, de nehéz megállni.
Két igen mély gondolatokat tartalmazó cikket találtam, amiket nem én írtam, de melyek szerintem sokunkra igazak lehetnek.
Jó olvasást:

1. cikk linkje

2. cikk linkje

Ismerős ez a térdtámasz?

1000 km futás

Eljött ez a mérföldkő is, elkékült a Nike app! Másfél év alatt 1015km-t sikerült 134 futásból összehozni. Az átlag tempóm - ne nevess ki! - 7,01 perc/km.

Gondban vagyok. Nyakamon a WizzAir félmaraton és nem igazán találok vissza régebbi önmagamhoz. Rendkívül lassan javul a tempóm és a kondim is a béka feneke alatt. Legutóbbi próbálkozásomkor 15km-nél holtpont, 18-nál leálltam. Nehéz lesz így a szeptemberi futás megcsinálni.

Suli+munka = futás kihagyása és leépülés

Mindenki életében vannak nehéz időszakok. Öreg fejjel államvizsgázni, munkahelyi stressz... szóval többek között a futás sínylette meg ezt az élethelyzetet. Nem is olyan rég még büszke voltam a 30 km-es teljesítményemre, ma meg már a félmaraton is erősen kérdéses.

Három hónap kihagyás után rendkívül nehezen mentek az első futások. Jó párat inkább töröltem a telefonomból, mert szégyelltem ránézni az "eredményekre". Az is igaz, hogy testileg is megviselt ez az időszak 4-5kg súlygyarapodásom lett. Hiányzott a futás, volt, hogy álmomban futottam.

Jogos a kérdés, hogy nem lett volna csak egy fél órám mozogni? Én döntöttem így, hogy szünet, amíg a vizsgáim mind készen nincsenek.

Nehezen indulnak be az izmaim, próbálok nem kapkodva, szisztematikusan visszatérni a futáshoz.

A félmaratonig  még másfél hónap.

Nem adtam fel!

Meglátjuk...

Képes lennék lefutni a maratont?

Péntek délután volt, amikor felrántottam a futócipőt. Nem volt cél a fejemben, olyan majd lesz valahogy/valamennyi futást terveztem. Mivel úgy éreztem jó formában vagyok, gondoltam megint megpróbálom a bűvös 21km-t.

Csodálkoztam magamon, mert egész jó részidőket sikerült összehoznom, 2 óra 10 lett a 21km-es időm. El kellett döntenem rövidebb, vagy hosszabb úton haza futok haza. Hosszabban...
Kb. 23 km-nél nem tudom mi történt le kellett állnom és szégyen vagy sem gyaloglásra váltottam. Szerencsére volt egy ivókút az utamban, felfrissítettem magam és nyugis tempóban indultam kocogva tovább. 27km-nél éreztem, hogy elég, de a kis ördög ott motoszkált a fejemben, hogy már csak három km és meg lesz a 30. Nagyon-nagyon hosszú volt ez a hiányzó 3 km. Tényleg azt éreztem soha sem lesz meg.
Még gyalogoltam egy keveset, hogy helyre rázódjak, de a leállás után mindenem fáj.
Az érzés, hogy ennyit tudtam teljesíteni nagyon jó, de ugyanakkor tudom, hogy ez milyen nehezen jött össze. Gábor - vártam is mit szól ehhez :) -kérdezte, hogy most fél-, vagy teljes maratonra gyúrok.
 Megnézem a futanet-en a maraton szintidőket és hazudnék, ha letagadnám, hogy megfordult a fejemben egy kérdés: "képes lennék lefutni a maratont?".
Ahogy elmúlt az izomlázam, ahogy kopik a küzdelem emléke, úgy egyre inkább azt érzem, hogy: talán. (ezt nagyon halkan mondtam!)
De addig még van fél év és az elkövetkezendő két hónapban nem lesz lehetőségem ennyi futásra. Így jár aki öreg fejjel beiskoláztatja magát...

Ha valaki szeret bogarászni a számokban íme a részidők. Jól látszik miként ért el a fáradtság, majd a kimerültség:

Március avagy 170km /hó

Már-már fogalmaztam soraimat erről az igazán jól sikerült hónapomról, amikor Gábor barátom írt egy megjegyzést nekem. Diagram és mondatok törölve. Ezek a szakvak mindent elmondanak helyettem:

"Attila,engedd meg hogy gratuláljak a márciusi teljesítményedhez.
Komolyan és őszintén mondom le a kalappal előtted,szép munka volt!

Én már nem futok ebben a hónapban,Áprilisra tartogatom az erőmet :)

Kimondva kimondatlanul mindketten komolyabban vettük ezt a hónapot és bizony nem egyszerűen győztél le,amit nem bánok,élveztem a "közös futást" ebben a hónapban.

Gratulálok és most már tudom hogy vigyázni kell veled ;) "


Köszönöm Gábor!
Az, hogy ezt a hónapot teljesítettem Neked köszönhetem. Igaz nem versenyzek veled -messze vagyok én attól, de nagyon inspirál a "közös futásunk"!

Na fussunk neki újra

Ez a hetem nem pont úgy alakul futásilag, ahogy elterveztem. Az egészségemben is mutatkozott némi zavar és az időmet sem sikerült túl jól beosztani.
Hétvégére terveztem egy hosszú futást, pontosabban 21km-t, had szokjam :) .

Második nekifutás

Próbáltam beosztani az erőmet - ami azt jelenti, hogy nyugodtan futottam, nem az idő érdekelt, csak a táv. Úgy 16-17 km körül gondolatvilágomban felvetődött, hogy bírom én ezt legyen a 21 helyett 25! Talán psziché is közrejátszott, de 20 km után hirtelen rám tört a fáradtság, gyorsan meg is beszéltem magammal, hogy ez így nem lesz jó, kocogás a rövidebb úton haza. 22 km után még agyaltam, hogy egy utcával tovább futok és meglesz a 23 is, de nem éreztem már értelmét, és 22,39-nél hazaértem. Nem tudom hogyan nézhettem ki, mert a kutyám egyszerre örült nekem, ugyan akkor kissé hátrahúzódva, gyanakodva figyelte, ahogy bevánszorgok a lakásba.
A korábbi próbához képest javult kicsit az időm, igaz ez még kevés Budapesthez, de hát szeptemberig még van idő.
Azt gondoltam, hogy ma -hétfőn-  lábra sem fogok tudni állni, de szerencsére nincs izomlázam, csak a lépcsőzés nem megy igazán, viszont elmondhatatlanul jó érzés, hogy ekkora távot már le bírok kocogni.

Első próbálkozás - házi félmaraton

Aki olvassa a megjegyzéseket is, annak nem újdonság, vasárnap megpróbálkoztam a bűvös 21 km-es távval.

Első próbálkozás

Volt benne minden. Az első 3km-en annyira fájt a lábam, bokám, sípcsontom, hogy a megálláson gondolkodtam, de szerencsére feloldódtak a fájdalmak és tényleg örömfutás következett. Nem hajtottam, kizárólag a táv teljesítése volt a célom. A futó útvonalamat úgy terveztem, hogy érintsek egy kis futópályát Kecskeméten, ami faháncsos. Két kört futottam a 635 méteres pályán, majd haladtam tovább Helvéciára haza felé. A faháncsos pályán szembesültem azzal, hogy milyen puha ez a futópálya, majd amikor kikanyarodtam róla, ráeszméltem inkább a beton a kemény, pedig úgy gondoltam remek a cipőm csillapítása.

A 18. kilométertől már vártam a végét, 20-ról 21-re pedig azt hittem sohasem fogja bemondani a fülembe a telefonom a bűvös "twenty one"-t.

2 óra 40 lett az időm, ami a budapesti rendezvényekre még kevés, máris van további inspirációm.
Futás után kb. 1 km-t sétáltam levezetés ként  és vastagon átkentem a lábamat lógéllel. Hétfőn még biztos ami biztos alapon délelőtt térdszorítót viseltem, zöldkagyló kapszulát sem felejtettem el bevenni, hál' Istennek sem izomláz, sem nagyobb térd fájdalmam nem volt (kicsi azért volt lépcsőzéskor).

Lassan egy éve kezdtem a futást. Mosolyogva nézem vissza a tavalyi 2013. márciusi 560m-t (nem elírás!) és a futáshoz tartozó lógó nyelvű hangulat figurát - az is én vagyok.

Eddig is felnéztem a maratoni távokat futókra, de megélve, hogy mennyire nem egyszerű egy félmaratoni táv leküzdése, őszinte tisztelettel tekintek rájuk!

Na ez a hét tényleg jól sikerült!

Az időjárástól kezdve minden adott volt, hogy végre a futással is foglalkozzak. Egyfolytában a szeptember 14 jár a fejemben, annyira szeretném megcsinálni az első félmaratonom - és nem buszon beérni a célba. Korábban már írtam, hogy a Nike+ edzésprogramját próbálom saját értelmezésben követni.

szürke vonal az edzésterv, zöld a teljesített km

A hétköznapok 6-7km-re után hétvégén kicsit merészebben 17km-t sikerült összehozni, ami elég biztató. 15 km-ig rendben voltam, gyakorlatilag utána éreztem, hogy kezd szétesni a mozgásom, szóval van itt még dolog.

Mivel korábban is előfordult már térd fájdalmam, ezért elkezdtem szedni zöldkagyló kivonatot, ami tényleg használ, illetve futások után lógéllel kenem be a lábszáram, így nincs másnap izomlázam. Bizony az én koromban kellenek már a a csodaszerek.

A idén eddig 63km-t sikerült összerohanni és ebből 45 km-t ezen a héten.

Teljesen feldob :)

Év kezdés

A karácsony megtette a hatását, amit  a sokat fenyegetett mérlegem is megmutatott.
Munkahelyen is zűrös volt az év vége/évkezdés és a családi programok is elég kifogást teremtettek, hogy halogassam a futást. Már csak hab a tortán, hogy a fura januári idő miatt allergiás-asztmás tüneteim előjöttek, estére sípoló tüdő, nehéz légzés és végül a jóéjt puszit is egy Ventolin spray adta.
Decemberi Nike app frissítésben megjelent egy edző menüpont, ahol ki lehet választani az elérni kívánt célt (5km, 10km, fél/teljes maraton), azokat is 3 erőnléti szinten. Ugyan még egyetlen edzéstervet sem csináltam végig, na majd hátha ez összejön - kiválasztottam a fél maratont kezdő szinten (szeptember 14 nincs is olyan messze). Ami csalódást okozott, az az, hogy úgy képzeltem az app majd menet közben instruál, hogy gyorsabban meg lassabban, de ehelyett csak futás előtt leírja, hogy mi a feladat arra a napra.

Nagyon kiestem a formámból. Úgy egy és másfél kilométernél végem volt, mindenem fájt és hátamon cipelt futóördögök sem hagytak békén. Azután szép lassan elmúlik a fájdalom és csak futok.
Ezek a futódögök hátamon tanyáznak és egyfolytában győzködnek, hogy "fáradt vagy, állj meg", " Lassabban is futhatsz ám!" , "nem kell az a plusz kör, menj haza, majd holnap fuss többet" , szóval ilyeneket mondanak. Őket kell legyőzni. - Remélem elmeorvos nem olvas :)
Szóval program indul, kifogások és ördögök távozzatok, ideje futni végre.